Hasznos-e könyvekből elsajátítani az ön-feltárás módszerét?
…avagy miben segítenek a könyvek? Évek óta hajtogatom (mindenekelőtt magamnak): Mindenki lapozgassa a saját „belső könyvét”, mert csakis Önnön bölcsességünk szemével ismerhetjük fel Önmagunkat! Az összes ilyen témájú irodalom (szentírások, modern pszichológiai és filozófiai fejtegetések) arra buzdítja a „keresőt”, hogy befelé fordulással kutassa fel Önvalóját és csendesítse el a cikázó gondolatokkal kergetőző elméjét. Így azt gondolom, az olvasás annyiban hasznos, hogy segít megerősíteni az ember elkötelezettségét belső munkájában. Amint ezt tudomásul veszi, semmi szüksége nem lesz már...
TovábbVarázslatos csikung
Az önkétely, a bizonytalanság, a tehetetlenség érzése, az önmagunkról és a környezetünkről kialakított, sokszor valótlan kép kétségbeesést szülhet, és gyakran téves, öntudatlan reakciókra kényszerít. Sokak számára ismerős lehet ez az állapot, mely lehangolttá, értelmetlenné teszi a mindennapokat. Az önbizalom csökkenése, a téves viselkedésminták működtetése, a nem alkathoz igazított életmód hosszú távon felemészti életenergiánkat, és megzavarja a szervezet működési folyamatait. Elfogadni, beletörődni és együtt élni is lehet vele, de nem feltétlen szükséges, hisz kis keresgéléssel...
TovábbÖnfeledtség
Sokszor érzem azt, hogy többet kellene gyerekszemmel nézni a világot. Frissen, bizalommal, ítéletek, összehasonlítgatások nélkül, elfogadón. Önfeledten. Játsszunk! Szedjük ízekre ezt a szót, mint régen, amikor kislányként mindent izgatottan szétszereltem, mert tudni, ismerni akartam az összetételét, a működését, mikéntjét. Ön-feledt. Amiből az ön=önmagam, a feledt=elfeledett. De ki is ez az önmagam? Ki lehet ez a valaki, akiről, ha megfeledkezem, ártatlanul és bizalommal, teljes természetességgel élhetek meg minden pillanatot, bármilyen körülmények között? Lehet-e ez a valaki/valami teljes,...
TovábbAmit kint keresel, eredendően Benned van
A belső vizsgálódással felismert összhang stabil állapotát tartom az egyedüli valós értéknek életemben. Ezen keresztül szemlélve, nincs tudás, mi átadható lenne, hisz az, amit tudásként kutatunk, már eleve adott minden létező számára. Arra csak ráébredni lehet. Egy bizonyos eszmélési ponton túl tanító és tanítvány fogalmi értelmezése összemosódik. Amit észrevettem, hogy csupán a támogató jelenlét ereje elég ahhoz, hogy valaki átélhesse az összhang békés csendjét, melyből minden megnyilvánulás spontán bontakozik ki. Elengedve az emberi kondicionáltságot és teljes önátadással ráhangolódva...
TovábbStresszről, érzelmekről, elengedésről…
A stressz témakörére az elmúlt évtizedekben rengeteg figyelem terelődött, valódi természetével mégis kevesen vannak tisztában. A stressz belső és nem külső forrásból ered, ahogyan az a köztudatban elterjedt. Az, hogy egy helyzetben ki, hogyan reagál, nem a külső impulzusoktól, sokkal inkább attól függ, hogy az illetőben eleve milyen érzelem tárolódott a külvilágról és önmagáról, múltbeli következtetései eredményeként. Pl. minél több eseményt éltünk meg félelmetesnek, annál hajlamosabbak vagyunk félelemmel és gyanakvóan reagálni. A félelemmel teli ember számára tehát a világ veszélyes és...
Tovább